Először arra gondoltam, hogy valami jó kis utazós témát fogok választani. Ki ne szeretne elmenni mondjuk a Maldív szigetekre?
Aztán meggondoltam magam. Bizonyára sokakat érint nem csak családban, ha az utcán járunk kelünk vagy nem is kell messzire mennünk. Épp amikor gondolunk valakire, valamire.
Szeretnénk valamit elérni csak ott valami úgy szúr. Én azt mondom fordíts neki hátat vagy kerüld meg de előbb utóbb szembe kell nézned vele. Na de amiről szeretnék beszélni az tulajdonképpen maga a megértés. Ez nem valami szent beszéd amit nekünk be kéne tartani, de valószínűleg sokkal jobb kapcsolatokat tudunk fenntartani ha pl. ahelyett hogy saját álláspontunkat szajkóznánk odafigyelünk a másikra, meghallgatjuk és megértjük az ő helyzetét is. Én pl. így szoktam elhárítani a negatív feltételezéseket és valótlan kritikákat és az esetek 99%-ban bebizonyosodik hogy valóban az illetőnek épp csak annyi negatív tapasztalata volt, hogy valószínűleg csak épp nem nyitott mifelénk.
Türelem és megértés. Ez azt hiszem mindenkinél más hiszen mindannyian más és más szinteken létezünk más és más feladatokkal, de biztos mi is szívesen segítünk akár a hosszú távú kapcsolatainkban, ugyanakkor lehet hogy van bennünk egyfajta félelem hogy "na de mi van ha átraggassza rám is a problémáját" és ezt teljes mértékben megtudom érteni.
De biztos velünk is volt ilyen. Hányszor izgultunk mikor egy új munkahelyre mentünk "biztos gorombák lesznek a kollégák" vagy "na jó de eddig nem adták oda a fizetésem most sem fogják" és végül kiderült, hogy félelmünk teljesen alaptalan volt. Ehhez a részhez mára ennyit, addig is útravalóul:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.